A keresztény ember előtt nem ismeretlen a böjtölés fogalma, de talán ennek gyakorlata sem. Tudjuk, hogy Jézus is böjtölt, valamint az apostolok is rendszeresen sanyargatták testüket, ezzel is erősítve Urukkal való kapcsolatukat. Ezzel együtt vannak fenntartásaim.
A közismert bibliai példázat szerint a farizeus és a vámszedő felment a templomba imádkozni. A farizeus így dicsőítette magát: "Böjtölök kétszer egy héten" (Lk 18,12). Tudjuk, hogy nem a cselekedetekkel, hanem lelkülettel volt a probléma. Vagyis nem az a baj, hogy hetente kétszer böjtölt, hanem az, hogy ő ezzel akarta igazolni kegyességét.
Maradjon titokban!
Itt szeretnék egy kicsit megállni. Mert bibliai dolog az alamizsnaadás, az imádkozás és a böjtölés is de csak addig, amíg Isten és én tudok róla. Ezért "száműzi" Jézus a hívőt a belső szobába: "Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál" (Mt 6,6). Az alamizsnaosztóknak pedig ezt parancsolja: "Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed" (Mt 6,3). Mert nem az a lényeg, hogy tetteimmel emberek elismerését vívjam ki, sőt, épp ellenkezőleg. Sokkal inkább az a lényeg, hogy minden egyes alkalommal, amikor imára, böjtölésre, vagy alamizsnaadásra kerül sor, menjek a belső szobába, vonuljak a háttérbe és így is feszítsem keresztre az énem, mely folyton folyvást mutogatni akarja magát. Ez az "én" szólalt meg a farizeusban is. Az énje nem tudott hallgatni, ezért kürtölte világgá azt, aminek örökre titokban kellett volna maradnia. Véleményem szerint senkire sem tartozik, hogy mennyit, mikor és hol böjtölünk, imádkozunk, vagy adakozunk. De ha már itt tartok, hadd hívjam fel a figyelmet még valamire.
Áldás az asztalok mellett
Sokszor hallottam arról, hogy a böjtölés mennyire hatásos, mely hatást talán még tovább fokozhatjuk, ha együtt, csoportosan böjtölünk mondjuk egy-egy konferencia keretei között. Nem állítom, hogy időnként ennek nem lehet létjogosultsága, az ilyen konferenciák szervezőit pedig végképp megértem, hiszen a közös étkezések megszervezése mindig sok nyűggel jár. De azért azt se felejtsük el, hogy Jézus nem tartott böjtös tömegrendezvényeket, és erre jó oka volt.
Belegondoltunk már abba, hogy hány fontos esemény történt az ebédlőasztalok körül, étkezések közben? Zákeus az asztal mellett ajánlotta fel vagyonát a szegények számára, Jézus többször is bűnösökkel, vámszedőkkel együtt evett, de gondolhatunk az utolsó vacsora eseményeire is. Manapság pont az a baj, hogy nincs időnk semmire, így a közös étkezésekre sem. Alig akad olyan család, mely hétköznaponként egy asztalhoz tud ülni. Pedig az asztalok mellett olyan jókat lehet beszélgetni! Itt, ezeknél a beszélgetéseknél derülhet ki, hogy Zákeust milyen érzések kergették a fára, és itt történhetnek olyan változások, melyeket addig erőnek erejével sem lehetett elérni.
Jézus is ezt tenné
Jó és szent dolog a böjt, de talán még jobb, ha együtt ülünk asztalhoz és élvezzük ennek az együttlétnek minden pillanatát. Írhatnék még a mennyei lakomáról, vagy Jézus ígéretéről, mi szerint aki megnyitja az ajtót, ahhoz ő bemegy és együtt vacsorázik vele, de most legyen elég ennyi: a böjt addig áldás amíg titkon történik, de ha másokkal együtt vagyunk, bátran üljünk egy asztalhoz. Jézus is ezt tenné!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.