Nyújtsd ki a kezedet!

"És íme, volt ott egy elszáradt kezű ember..." (Mt 12,10)

A rendszerváltás környékén néhány osztrák bolttulajdonos állítólag a következő felirattal várta hazánk fiait: "Magyarok, ne lopjatok!". Mert hát az a hír terjedt el rólunk, hogy visszük, ami mozdítható. Azóta tovább fejlődtünk; azt is visszük, ami nem az. 

A napokban adták hírül, hogy a 4-es főút mellől elloptak egy pléh rendőrautót. Máskor arról hallottam, hogy kipakoltak egy lakást szőnyegestől zongorástól anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna, de loptak már kórházi WC kagylót, családi ház öntöttvas kapuját, de komplett erdőt is.
Repül a pénz, ki tudja hol áll meg?
Néhány héttel ezelőtt Győrben egy férfi eladta gépkocsiját, majd megkérte az új tulajdonost, hogy vigye haza. A probléma akkor kezdődött, amikor az eladó az autóért kapott pénzt feltette a kocsi tetejére és ott felejtette. Amikor elindultak, a zacskó leesett az autóról, és a benne levő pénz szerteszét repült. Egyesek azt hitték, hogy egy rejtett kamerás beugratás szereplőivé váltak, de mások mit sem törődve a forgalommal és az esetleges kamerákkal megálltak és lázas igyekezettel hozzáláttak a pénzgyűjtéshez. Végül akadt egy becsületes hazafi, aki értesítette a rendőrséget. Mire kiértek, félmillió forint "ismeretlen helyre távozott".
Szegény gazdagok
Sajnálom azokat, akik mások megkárosítása révén jutnak "ingyenes" tüzelőanyaghoz, krumplihoz, vagy karácsonyi ajándékhoz. Vajon az a férfi, aki a győri eset után több százezer forinttal a hóna alatt hazaállított, mit kezdett a pénzzel? Nagy partit rendezett? Vett egy jó konyhaszekrényt a régi helyett? Esetleg ment a bankba és kiegyenlítette elmaradt hiteltartozását? Egyszer vendégségben voltunk, amikor a házigazda rámutatott a szomszéd házra és ezt mondta: a szomszéd az utolsó tégláig úgy lopta össze a hozzávalót. Vajon lehet nyugodtan élni egy összelopkodott házban? És vajon lehet nyugodtan répát vagdosni egy szerencsétlen győri lakos szélben szálló tízezreseiből vett konyhaszekrényen? Csak még egy kérdést hadd tegyek fel: Mit érzett volna a forgalom kellős közepén pénzt gyűjtögető jóember, ha vele történik hasonló szerencsétlenség, ha autója eladása után őt károsítják meg félmillió forinttal? Persze ez az, amire legkevésbé sem akarunk gondolni pénzeső idején.
Az ajándékozó bővelkedik...
Sajnos a fenti történetekben látható-tapasztalható hozzáállás miatt jutottunk el mára oda, hogy eltűnt a bizalom. Rengetegen vannak, akik ügyeskedésekkel, vagy trükkös tolvajlással csalják ki mások pénzét és így akarnak gazdagodni. Pedig pont fordítva kellene gondolkodni. A Biblia ezt írja: "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25). Ha megtanultuk volna, hogy ne a magunk hasznát keressük, hanem a másokét is, ha kezünkkel nem csak kaparni, habzsolni, másoktól elvenni tanultunk volna meg, hanem adni, jót tenni is, akkor egy boldogabb, nyugodtabb nemzet lenne a mienk.
Jobb adni, mint venni!
Jézus egy olyan emberrel találkozott a zsinagógában, akinek száradt, sorvadt, vagyis béna, hasznavehetetlen keze volt. Jézus ma is találkozhat ilyenekkel, akik kezeikkel képtelenek jót, mások számára hasznosat tenni. Mi is lehetünk sorvadt kezűek, ha örökké csak magunkra gondolunk, a magunk hasznát keressük, ha nem ültetjük a gyakorlatba: jobb adni mint venni. Mit mondott Jézus ennek a betegnek? "Nyújtsd ki a kezedet!" Ha minden száradt kezű ki tudná nyújtani a kezét, ha "bajtársi jobbot" (Gal 2,9) tudnánk nyújtani egymásnak, ha végre arra használnánk végtagjainkat ami miatt Isten hozzánk illesztette azokat, akkor bizonyára több áldást és örömöt élnénk át. Remélem, hogy egyszer azok is meggyógyulnak száradtkezűségükből, akik kezeiket ma még nem rendeltetésszerűen használják, és remélem, hogy egyszer ők is rájönnek, hogy valóban jobb adni, mint venni.