Ne félj, úton van!

"Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt." (Jn 11,5)

Lázár megbetegedett. Nem nátháról, vagy múló influenzáról volt szó, hanem valami olyasmiről, ami halálba dönt. Gondolom testvérei megtették amit lehetett: borogatás, gyógynövények, gyógyteák, főzetek... Aztán vártak, imádkoztak, de tettek még valamit. Egy gyors lábú fiatallal üzenetet küldtek Jézushoz: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”. 

Van, amikor nem úgy történnek a dolgok ahogy szeretnénk. Bizony megesik, hogy akit szeretünk megbetegszik, aztán még betegebb lesz, végül meghal. Mert egyszer a hősök is meghalnak, mert azokat a Lázárokat sem kerüli el a veszedelem, akikről jól tudjuk, hogy Jézus szereti őket.
Meleget!
Eszembe jut Dávid király. Mennyi hőstettet hajtott végre! Milyen büszkék lehettek szülei, amikor a filiszteusok leveréséből hazatérve ettől az énektől zengtek Izrael utcái: megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! Legyőzte Góliátot és egyik sikert a másik követte. Aztán látjuk ezt a hőst megöregedve és megkeseredve. Nem vágyik már csatazajra, nem forr benne harci vér, csak egyetlen dologra vágyik: egy kis melegre, de ez sem adatott meg neki, az Isten szíve szerint való férfinak: "Amikor Dávid élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal" (1Kir 1,1). Szóval vannak csaták, amit a hősök is elveszítenek, amikor győz a betegség, vagy épp a hideg, de ettől még hősként emlékezünk rájuk.
Karácsony díszek nélkül
El lehet képzelni, hogy milyen lehetett a légkör abban a betániai házikóban, ahol Mária és Márta ádáz csatát vívott a halál ellen, és azt is el lehet képzelni, hogy mit élhettek át amikor az átvirrasztott éjszakák után közelebb volt a halál mint valaha. Ilyenkor nem számít, hogy nincs kitakarítva, elmosogatva, kivasalva, hiszen akit szeretünk, beteg.
Tavaly december 24-én reggel csörgött a telefonom. A vonal túlsó végén egy testvérnő szólalt meg sírástól elcsukló hangon: a férjem meghalt. Az a karácsony más volt számukra, mint a többi. Nem számított, hogy nincs feldíszített fenyő, süteményhalmok, gondosan becsomagolt ajándékok. A díszítetlen ház és annak minden szerteszét heverő kelléke arról tanúskodott, hogy itt komoly harcok folytak, hogy valaki ereje felett küzdött valakiért, akit szeretett.
Ha szeret, nagy baj nem lehet
Miközben ez a két asszony aggódott testvérükért, miközben várták a gyógyítót aki valamilyen különös okból kifolyólag késlekedett, az evangelista feljegyez egy mondatot, amit Mártáék épp úgy tudtak, mint a tanítványok: "Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt". Micsoda erőt adhat a betegápoláshoz, a halál elleni küzdelemhez, az élet terheinek cipeléséhez ez a tudat: Jézus szereti akit én is szeretek, sőt, engem is szeret. Márpedig ha szeret, akkor nagy baj nem lehet még akkor sem, ha látszólag győz a halál vagy a hideg. Jézus ma is, most is szereti a beteget mosdató, pelenkázó, gyógyulásért, vagy talán csak enyhülésért imádkozó hősöket! Szereti, és ez vitathatatlan.
Úton van
Jézus ki is fejezte szeretetét. Ez mondta tanítványainak: "Menjünk ismét Júdeába!”. Ez olyannyira nem tűnt jó ötletnek, hogy Péterék azonnal megpróbálták lebeszélni tervéről: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?". A halálos fenyegetés ellenére Jézus elindult és meg is érkezett Betániába. Mert a szeretet ilyen; nem törődik a fenyegetésekkel, a szitkokkal, de még a halállal sem. Ebből kiindulva én azt hiszem, hogy amikor ezt mondjuk: Jézus szeret, ez valójában ezt jelenti: Jézus úton van. Ő ma is úton van. Talán félúton jár, vagy csak egy lépésnyire van. Nem tudom, hogy mikor, de hiszem, hogy a legjobb időben megérkezik. Várjunk nyugodtan, hittel, hiszen minket is szeret.