Színvakok és színlátók

"Mester, ki vétkezett, ez, vagy ennek szülei, hogy vakon született?" (Jn 9,2)

Azt hiszem, hogy rengeteg olyan ember él körülöttünk, akik fekete-fehérben látják a világot. Egyébként be kell ismerni, hogy az ő dolguk sokkal egyszerűbb mint azoké, akik a színeket és azok megannyi árnyalatát is látják. 

A tíz évvel ezelőtti jogosítványcserémnél igencsak megizzasztott a háziorvosom. Megmérte a vérnyomásom, talán még a súlyom is, majd elolvastatta velem a falra függesztett számsort. Minden szépen és jól történt egészen addig, amíg elém nem rakta a színes könyvet. Ez egy olyan könyv, melynek lapjain különböző színű karikák vannak rendezett összevisszaságban. Ha az ember figyelmesen nézi a színkavalkádot, észreveszi, hogy a sok-sok karika egy számot rajzol ki. Az én feladatom az volt, hogy megtaláljam, észrevegyem ezeket a karikákból álló színes számokat. Nem is volt probléma egészen addig, amíg a kék-zöld oldalhoz nem értünk. Mondtam egy számot, mire a doktornő kérte, hogy nézzem meg figyelmesebben. Aztán megnéztem, de még mindig nem tudtam kivenni teljes bizonyossággal a rejtett számot. Szerencsémre harmadikra sikerült.
Korábban mindig vitatkoztam a feleségemmel a zöld és a kék színekről. Amit én zöldnek láttam azt ő kéknek és fordítva. Azóta hallgatok. Rájöttem, hogy amiről én meg vagyok győződve, nem biztos, hogy úgy is van - legalábbis a színek világában.
A világ fekete-fehéren
A vakon született férfival kapcsolatban két választási lehetőséget tártak a tanítványok Jézus elé. Mester, fekete, vagy fehér? Ez vétkezett, vagy a szülei? Ő a rossz, vagy genetikailag magában hordozza a bűnt? Aztán Jézus rámutatott arra, hogy a világ ennél sokkal színesebb.
Szeretjük száműzni a színeket. Igen, szeretjük, mert így sokkal könnyebb döntéseket hozni, ítéletet mondani. Ha csak feketét és fehéret látunk, akkor nem kell a másik fejével gondolkodnunk, nem kell beleélnünk magunkat az ő helyzetébe, elég csak színtelen világunk törvényei alapján ítéletet hirdetni. A farizeusok rendre ezt tették. Voltak, akik eleget tettek az általuk felállított normáknak, mások nem. Ha valaki vak, sánta vagy béna volt, esélye sem volt átugrani a lécet. Egyébként maga Jézus sem felelt meg a követelményeknek, hiszen ebben a történetben is a vádlottak padjára ültették amikor ezt mondták róla: "Az az ember nincs Istentől, mert a szombatot nem tartja meg" (Jn 9,16). A Mester nem illett fekete-fehér világukba. Számukra aki szombaton sarat készít és gyógyít, nem lehet szent. Vakok voltak, színvakok.
Isten, válassz!
Rengeteg feszültség származik abból, amikor akár a családban, akár a gyülekezetben túlságosan leegyszerűsítjük a dolgokat, amikor száműzzük a színeket és csak feketében és fehérben akarunk látni. Szomorú, amikor egy hosszú haj, egy rövidebb szoknya, egy piercing vagy egy fülbevaló bárkit is megakadályoz abban, hogy lásson. Szomorú, amikor Istent is választások elé állítjuk, amikor meg vagyunk győződve arról, hogy valaki vétkezett, csak hát ahhoz kellene az isteni segítség, hogy ki felett törjünk pálcát: a gyerek, vagy a szülők felett?
Isten szereti a színeket
Nem bántom a tanítványokat, hiszen egy olyan világban nőttek fel, ahol az emberek szerettek fekete-fehérben látni, ahol el kellett dönteni, hogy ki vétkezett, és ezt a döntést nem bízták Istenre, hanem ők ragadták magukhoz a kezdeményezést. Olyan világ volt ez, ahol furcsán, sőt, megbotránkoztatóan hangzott a jézusi válsz: sem ez, sem ennek szülei nem vétkeztek. Hát létezik ilyen? - micsoda megdöbbenés, ráeszmélés lehetett ez!
Azt hiszem, hogy ebben a történetben nem csak a vak szemei gyógyultak meg, hanem a tanítványokéi is, akik elkezdték színesben látni a világot. Látták, hogy nem csak a bűnöket, hanem az Isten nagyságos dolgait is meg lehet keresni a másikban. Még nem láttak minden árnyalatot, de valami elkezdődött. Újabb és újabb színeket fedeztek fel például akkor, amikor Péter megtanult együtt dolgozni a korábban riválisának tartott Jánossal, vagy akkor, amikor egy látomást követően Cézáreába ment Igét hirdetni a körülmetéletleneknek.
Azt hiszem, hogy Isten szereti a színeket, ha már ennyit teremtett belőlük. Ne féljünk tőlük! Inkább vizsgáljuk meg a látásunkat, és ha kell, imádkozzunk szemeink megnyílásáért. Higgyük el, csodálatos ez a színes világ!