"Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! " (4Móz 6,26)
A legjobb családban is megesik, hogy összevitatkozik a férj és a feleség. Nem vérre menő, egymás nyakának ugró vitára gondolok, inkább olyanra, mely egy jelentéktelen semmiség miatt pattan ki, de arra alkalmas, hogy lefagyassza a mosolyt mindkét fél arcáról. Tegyük fel, hogy az egyébként jó házasságban élő felekre ilyen lelki állapotban köszönt rá az éjszaka. Ugyan írja a Biblia, hogy a nap le ne menjen a haragunkon, de megeshet, hogy zaklatottságunkban figyelmen kívül hagyjuk e bibliai bölcsességet. És itt jön az, amire ki akartam lyukadni. Mert ha az egymásnak örök hűséget esküdött felek így fekszenek le a hitvesi ágyba, akkor egyet garantálni tudok: az egyik jobbra, a másik pedig balra fogja fordítani megszomorodott orcáját. Ennél jobban nem is tudjuk kifejezni nemtetszésünket. Nem kell, hogy szavakba öntsük haragunkat, a testtartás, arcunk elfordítása mindent kifejez.
Az ároni áldás szavait maga Isten adta Mózes szájába: "Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait..." Szerette volna, ha mindenki hallja, tudja, hogy nem akar haragban lenni népével. Nem akar úgy viselkedni, mint a vitatkozó házasok. Pedig Izrael, de mi magunk is hányszor okot adtunk arra, hogy Urunk elforduljon tőlünk, hogy megsértődjön ránk. Ehelyett felénk akar fordulni, az arcunkba akar nézni és szeretné, ha mi is az arcába néznénk. Legyen az Izraelnek adott áldás a mienk is. Fordítsa felénk orcáját az Úr, és mi is forduljunk felé. Valahogy úgy, ahogy ezt a jó házasok is teszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.