Menjünk, vagy maradjunk?

"Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ." (Jn 8,7)

A történet a következő: A vallási vezetők Jézus elé cibálnak egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Mielőtt a törvény betűi szerint köveket hajigáltak volna a nőre, kikérték a rabbi véleményét. Jézus fentebb idézet válasza után a vádlók elkullogtak, az asszony pedig feloldozást nyert.
Aki közületek nem bűnös - hangzik Jézus szájából a lelkiismeret-furdalást kiváltó mondat - az vesse rá először a követ. Azzal, hogy ezek után senki nem vállalta fel az asszony meggyilkolását, a megjelentek gyakorlatilag beismerték saját bűnösségüket. A farizeusok és írástudók által oly sokszor idézett mózesi törvény viszont nem hagyta büntetlenül a bűnösöket. Hogy hova akarok kilyukadni? Oda, hogy ha a vádlók is bűnösök voltak, ráadásul némely bibliaértelmező szerint az eredeti szöveg megengedi a feltételezést, miszerint ugyanabban a vétekben voltak sárosak mint a házasságtörő asszony, akkor nem mehettek volna el! Egytől egyig meg kellett volna kövezni őket, vagy legalábbis bűnösségük miatt szankciókat kellett volna alkalmazni velük szemben a mózesi törvények alapján. Ők viszont elmentek: "a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig".
Nem csak az asszony, hanem az őt vádló farizeusok és írástudók is kaptak egy lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy felismerjék: "megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek..." Lehetőséget arra, hogy ne csak kövekben gondolkodjanak. Lehetőséget arra, hogy megértsék: mindenki vétkezett. Nem csak az asszony, hanem minden farizeus és írástudó is. Ők viszont elmentek. Talán jobb lett volna a nő mellé térdelni. Ha ezt teszik, ők is hallhatták volna Jézus szavait, melyek nem csak az emberek, hanem a lelkiismeret vádlása alól is felszabadít: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!"
Beleeshetünk abba a hibába, hogy mások szennyeseivel foglalkozunk, miközben nekünk is nagymosást kellene tartanunk. Jó lenne megérteni, hogy Jézus minden embert üdvözíteni akar. Igen, a farizeusokat és a vámszedőket is. Ők is kaptak egy esélyt, de nem éltek vele. A vádlók elmentek, s közben vádlottakká váltak; saját lelkiismeretük vádolta őket.
Mi is elmehetünk. Mehetünk és kereshetünk újabb meg újabb házasságtörő, bűnös asszonyokat, kiknek bűnei elnyomják saját lelkiismeretünk vádló hangját. Van viszont más lehetőség is. Maradhatunk, Jézus elé eshetünk és feloldozást nyerhetünk. Bizonyára egyetértünk abban, hogy ez utóbbi döntés jelenthet végleges és hatékony megoldást a teljes szabaduláshoz.