Vessző probléma

"Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel." (Péld 13,24)

Általános iskolai tanulmányaim idején még létezett koki, körmös és néha egy-egy pofon is elcsattant. Nekünk még kék színű köpenyben kellett tanulnunk, az órák alatt kezeinket hátra kellett tennünk és a tornacipő meg a rövidnadrág még a májusi melegekben sem volt megengedett.
Aztán jött a rendszerváltás, amikor is elzavartuk a "ruszkikat", levetettük a piros meg a kék nyakkendőket, megszüntettük az őrsi órákat és örültünk, hogy végre szabadok lehetünk. Egy kicsit talán azon sajnálkoztunk, hogy többé nem vehetjük az olcsó üzemanyagot, de a szabadságunk ennyit megért. Emlékszem, hogy ebben az időben némelyek arról károgtak, hogy a szabadságot jól, de rosszul is ki lehet használni. Milyen jó lett volna, ha egy kicsit jobban megszívleljük mondandójukat!
Ma nincs koki, meg körmös. Pofon az van, de azt a diák adja. A kezeket sem kell hátra tenni. Bolondok is lennének, amikor androidos telefonnal szórakozhatnak a padok alatt. Kék köpeny sincs, de van helyette miniszoknya, fenék tájon kiszaggatott, csípőig érő farmer, ami alól kivillannak a tangabugyik. (Milyen érdekes, hogy amikor ilyet látok, én pirulok el.) A tanár csak szóban fegyelmezheti a diákot, ellenkező esetben új munka után kell néznie, ami manapság ugye nem egyszerű. Ezt a kérdést otthon kellene megoldani. Otthon kellene megtanítani, hogy a gyerek tisztelje a nálánál idősebbeket, hogy köszönjön, hogy adja át a helyét a buszon... De ki és hogyan tanítsa meg mindezt a facebook generációnak?
"Sok jó okunk van arra, hogy megszüntessük a gyermekek testi fenyítését: a testi fenyítés megsérti a gyermekek jogát a testi épséghez, az emberi méltósághoz és az egyenlő jogi védelemhez; komoly testi és lelki sérülést okozhat a gyermekekben; arra tanítja a gyermekeket, hogy az erőszak elfogadható és megfelelő módja a konfliktusok megoldásának, illetve annak, hogy másokat rávegyünk valamire; fegyelmezési eszközként nem hatékony." - áll az Európa Tanács ismeretterjesztő füzetében. Azt hiszem, hogy a Biblia szavait némelyek szándékosan elcsavarták. A fenti és más igeszakaszokban ugyanis nem arról van szó, hogy üsd agyon és terrorizáld a fiadat, hanem arról, hogy fenyítsd. Nem úgy, mint az a férfi, akinek most folyik a bírósági tárgyalása, aki fakanállal és szíjjal halálra verte 11 éves fiát. Nem. Nem elkeseredett, részeg, eszüket vesztett szülők őrjöngéséről van itt szó, hanem határok felállításáról, melynek egy eszköze a vessző is. Nem az egyetlen, de az egyik. Hangoztathatjuk ártalmasságát, de helyette mit állítunk hadrendbe? (Bezzeg az elektromos áram! Ugyanúgy megcsapja a konnektorban turkáló laikust, mint 50 éve!) Csoda, hogy alig-alig bírunk a gyerekekkel? Csoda, hogy egyre kezelhetetlenebb a világ? Szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban talán nem is a vesszőre lenne szükség, hanem az édesapák erős, határozott hangjára, meg családokra, beszélgetésekre, jó légkörre, működő házasságokra meg arra, hogy ne csak a fiainkat, hanem magunkat is tudjuk fenyíteni, fegyelmezni. Becsülöm az Európa Tanácsot, amiért félti a gyermekeinket a vesszőtől, de azt hiszem, hogy ennél nagyobb a baj, mert nem csak a vessző tűnt el, hanem azok a szerető kezek is, melyek néha megfogták azt.