Próféták a kirakatban

"A prófétálást meg ne vessétek" (1Thessz 5,20)

Sok ember mind a mai napig gyanakodva tekint a karizmatikus, vagy annak mondott felekezetek és híveik működésére. Nem csoda - mondom ezt annak ellenére, hogy én magam is egy karizmatikus egyház karizmatikus lelkésze vagyok.

Hiszem, hogy Isten ma is adja Szentlelkét, aki alkalmassá teheti a legegyszerűbb embert is arra, hogy magát megalázva Istennek szolgáljon. Azt is hiszem, hogy a megajándékozott ember olyan képességekkel bírhat, melyek tanulás útján nem szerezhetők meg. Viszont megesik, hogy némelyek a Szentlelket megkerülve, de az ő nevét használva próbálnak ördögöt űzni, nyelveken szólni vagy prófétálni.
Egészségtelen hit
Tudok olyan esetekről, amikor a "mindenható próféta" kijelentése alapján házasodtak össze a felek. Szerelem nem volt, de bátorság sem, hogy bármelyikük kimondja: nem, Isten nem ezt az embert rendelte társamul. Így hát maradt az engedelmesség, meg egy kényszerházasság.
Azt is tudom, hogy a magukat prófétának tartó személyek sokszor semmi egyebet nem tettek, mint imáikban a Biblia különböző szakaszait idézgették, amit úgy értelmeztek a hallgatók, ahogy akartak. Nem kell prófétai tehetség ahhoz, hogy a beteg felett kimondjuk: meg fogsz gyógyulni! Ha mégsem jön be a "prófécia", van vészforgatókönyv, mely valahogy így szól: a szenvedő bűnt követett el és bizonyára valamit nem bánt meg, azért nem gyógyult meg. A lényeg, hogy a próféta tekintélye nem csorbult, és akik eddig hittek neki, ezt követően is hinni fognak. (Mint ahogy hisznek annak az idős férfinak is, aki újra meg újra megjósolja a világvégét. Az erről szóló hírek a blogomon is megtalálhatók.)
Miért halt meg?
Voltam olyan temetésen, ahol egy huszonéves lányt búcsúztattunk. Daganatos betegségben halt meg. A koporsó leeresztése után több lelkipásztor is megszólalt. Valaki közülük arról kezdett beszélni, hogy ennek a lánynak nem kellett volna meghalnia. Hogy mégis így történt, az bizonyára azért van, mert a jelenlevők, a gyászolók nem imádkoztak eleget. Figyeltem a szülőket, akik az elmúlt hónapokban végignézték korábban csinos és üde lányuk sorvadását. Micsoda fájdalom lehetett ez! És ekkor, amikor megálltunk a sír mellett, hogy elbúcsúzzunk, hogy erősítsük a hátramaradtakat, valaki vette magának a bátorságot, hogy az Úr nevében felzaklassa az amúgy is zaklatott szíveket. Nem tudom elfogadni az ilyen kijelentéseket. Az, hogy valaki próféta, ördögűző vagy bármi más, még nem jelenti azt, hogy józan ítélőképességét sutba dobva, az Úr nevében másokat sértegetve forgolódhat. Ez nem a Szentlélek, ez a mi emberi butaságunk és érzéketlenségünk!
Mi van a kirakatban?
Nem vetem meg a prófétálást, de megvizsgálom azt. Igen, veszem a bátorságot ahhoz, hogy egy-egy "kijelentésre" rámondjam: ez nem más, mint emberi zagyvaság. Ha valamit az Úr üzen, azt szívem legmélyén is érezni fogom még akkor is, ha az üzenet feddő és bűnbánatra indít. Találkoztam olyan emberekkel, akik anélkül, hogy ismertek volna engem és a problémám, életem legintimebb kérdéseire adtak válaszokat. Ők viszont - természetüknél fogva - nem a kirakatban tetszelegnek. Inkább háttérbe húzódnak és várják, hogy Isten hol és miként akarja munkába állítani őket. A kirakat mással van tele.
Évekkel ezelőtt megismerkedtem egy házaspárral. Ha jól emlékszem a férfinak ez volt az ötödik, a hölgynek a negyedik házassága. Megkérdeztem, hogy miként találtak egymásra. A történet a következőképp hangzott: Ugyanabba a gyülekezetbe jártak és mindig ugyanarra a helyre ültek le. A férfi és a nő között csupán néhány sor távolság volt, ezért felfigyeltek egymásra. Egy alkalommal viszont nem jött el a hölgy a gyülekezetbe. Ekkor jelet kért: "Ha az a férfi felhív telefonon, tudom, hogy a te akaratod, hogy összeházasodjunk". Felhívta. Összeházasodtak. Aztán össze is veszekedtek. Nem kicsit, nagyon. Verték és átkozták egymást. Hol egyik zárta ki a másikat, hol fordítva. Örökké az ördögöt űzték egymásból. Ha csak egy pillanatra a józan eszüket használják - amit egyébként Isten ad az embernek -, egy csomó bajt megelőzhettek volna.
Végső következtetés
Mi a tanulság? Kövessük, amit Pál tanácsolt, aki nem esett hanyatt attól, hogy némelyek prófétálnak. Sőt, a többiektől azt kérte, hogy vizsgálják meg az elhangzottakat. Szoktam mondani, hogy amit Isten ad, nyugodtan megvizsgálhatjuk akár nagyítóval vagy mikroszkóppal is, mert az úgyis kiállja a próbát.
És még valami. A sok negatív példa ne késztessen arra bennünket, hogy elutasítsuk azt is, amit tényleg Isten ad. Hiszen szükségünk van az Ő mennyei erejére, vezetésére. Ha Rá figyelünk, egymásra is figyelni fogunk. Ha valóban tőle kaptunk lelki ajándékokat, karizmákat, nem fogjuk mások fölé emelni magunkat. Sőt, az a lelkület fog megjelenni bennünk, mellyel Jézus vizet kért, lehajolt és megmosta tanítványai lábát. Így viselkedik az, akit valóban Isten használ.