Az éjjeli zizegés álmaim közepén ért utol. Mi ez? - kérdeztem feleségemtől, aki azonnal a telefonja után nyúlt és leállította a berregést. Lemerül a telefonom - suttogta. Minő boldogság. Éjjel háromkor villanyt kapcsoltunk, megkerestük a lemerült telefon töltőjét no meg az én telefonomat, és próbáltunk visszazökkenni éjjeli látásaink világába. Nem volt egyszerű.
A mobilgyártók részéről egyébként nagyszerű gondolat volt, hogy a telefonokba beépítették a lemerülést jelző funkciót. Így ha csipog, rezeg, zümmög a telefon tudjuk, hogy töltésre van szüksége. A töltést viszont nem csak a telefon igényli.
"Teljesen lemerültem, kipurcantam, kétségbeestem. Ti hogyan csinálnátok? Valamit én rontottam el?" - teszi fel kérdéseit egy kisgyermekes anyuka az egyik fórumon. Persze nem csak a gyerekek mellett lehet lemerülni és nem csak a fizikumunk sínyli meg a feszített élettempót. A bivalyerős Sámson is lemerült miután kiadta titkát. Vásári bohócot csináltak belőle. Aztán elérkezett élete utolsó fázisa, amikor vakon, megalázva, a rajta mulatók füle hallatára felsóhajtott Istenhez: "Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer..." (Bír 16,28) Erősíts meg engemet - kérte. Mert az erő Istentől jön! Ahhoz, hogy szülőként, dolgozó emberként, házastársként megálljuk a helyünket, emberfeletti erő szükségeltetik. Ahhoz, hogy éjjeli háromkor, vagy a vasárnapi ebéd alatt, esetleg egy fárasztó nap után ne csipogjon be a rendszerünk, hogy ne merüljünk le végképp, szükségünk van az erős, erőt adó Istenre. Talán itt az ideje, hogy töltést kapjunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.