Luthertől a mobiltelefonig

Ma van a reformáció emléknapja. Töklámpák, halálfejes szalvéták, meg szemgolyókat idéző gumicukrok társaságában emlékezünk arra, hogy mi történt közel 500 évvel ezelőtt. Persze nem lenne jobb a helyzet akkor sem, ha Luther nyalókákkal lennének telve a boltok polcai, de úgy fest, hogy a Valentin nap után halloweennek is sikerül betörnie a magyar piacra. Ugyan erről is van véleményem, de most hadd vizsgáljam a dolgok egy másik oldalát.  

Hova jutottunk Luther óta? Messzire, hiszen gyülekezeteinkben nem csak a pap, hanem bárki imádkozhat. Megtanultuk, hogy énekelni jó. Van, ahol orgona, másutt gitár és zongora (rosszabb esetben szintetizátor) adja a zenei aláfestést. És még valami: van Bibliánk! Saját, kézbe vehető Bibliánk. Létezik nagybetűs családi "kiszerelés", de van zsebbe csúsztatható is. Sőt, már mobilon is lehet olvasni a szent Igét. Itt viszont meg kell állnom egy pillanatra.
Biblia kontra mobil
Nézegetem a régvolt igehirdetőkről készült fotókat, festményeket. Smith Wigglesworth, Charles és John Wesley,  William Seymour és még sokan mások fontosnak tartották, hogy ha fotó, vagy festmény készül róluk, azon jelenjen meg a Biblia is. Talán így is azt akarták kifejezni, hogy Isten Igéje tette őket emberré, hogy ez a Könyv jelenti életük gerincét. A jövő igehirdetői talán egy androidos mobiltelefon társaságában fognak portrét készíttetni magukról? Ezen a ponton újra fel kell tennem a kérdést: Hova jutottunk Luther óta? Úgy gondolom, hogy messzire, talán túl messzire.
Amikor elkezdtem igehirdetői szolgálatom, a textus helyének bemondását követően a Biblia vékony lapjainak zizegését hallottam. Legalább háromszor megismételtem az igehelyet, hogy mindenkinek legyen ideje kikeresni. Ma egyre kevésbé kell erre odafigyelnem, ugyanis eltűnt a zizegés. Nincs ami zizegjen. Mert közel 500 évvel a reformáció után és több mint 400 évvel a Vizsolyi Biblia megjelenését követően a kezekből eltűnt a Biblia. Már gyülekezetbe, templomba sem mindenki akarja magával vinni. Túl nagy, sok helyet foglal, és valljuk be őszintén: sokkal praktikusabb a mobil. Pedig büszkék lehetnénk a nyomtatott Bibliára és mindazokra, akik sokat küzdöttek azért, hogy a magyar nép ne maradjon Isten írott Igéje nélkül.
Együtt jobb!
Talán olyan dologból csinálok problémát, amiből nem kellene. Talán örülnöm kellene, hogy legalább így, a mobiltelefon képernyőjén elolvassák a fiatalok az Igét. Én mégis azért küzdök, hogy azt a nagy, vastag Bibliát igenis hozzák magukkal, amiben csak akkor találják meg a textust, ha megtanulták, hogy Ámósz próféta könyve Jóel után és Abdiás előtt van. De másért is küzdeni kell. Mert ugyan mindenki imádkozhatna, de kevesen élnek a lehetőséggel, és mindenki énekelhetne, de vannak, akik valami miatt ezt nem hajlandók megtenni. Sajnálom őket, mert megmagyarázni ugyan nem tudom miért, de lelkünknek mind az imára, mind a dalra szüksége van. És nem csak arra, hogy mások dalolását hallgassa, hanem hogy együtt énekeljen a többiekkel. Ebben az együtt éneklésben, imádkozásban, Biblia olvasásban csodás lehetőségek rejlenek. Milyen jó lenne, ha közel 500 évvel a reformáció kezdete után újra felfedeznénk ezeket az ősi igazságokat!