Rakjunk rendet!

"A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak." (Tit 1,12)

Ha Pál apostol ma élne, véleményem szerint több lenne a haragosa, mint a barátja. Pedig prédikációinkban sok jó dolgot mondunk róla. Lehet is, hiszen célra törő, kitartó, hűséges, fáradságot nem ismerő istenszolga volt, aki nem ismerte a megalkuvást. És itt jönnének a mi gondjaink...

A napokban valaki odajött hozzám és azt mondta, hogy szeretne a gyülekezet tagja lenni. A kérésnek örültem, de azért kifaggattam a hölgyet. "Néhány hete láttalak a Tescoban egy férfivel. Ki ő, talán a férjed?" - kérdeztem. Bárcsak az lett volna, de nem. A barátja, aki egyébként nagyon beteg. "A halálán van" - mondta az asszony, majd így folytatta: "Ilyen állapotban nem dobhatom ki az utcára! De hidd el, hogy semmiféle szexuális kapcsolat nincs közöttünk."
Kacifántos esetek
Mivel a hívő ember sóként és világosságként van jelen a világban, ezért fontosnak tartom, hogy magánéletünk rendezett legyen. Ennek egyik eleme az emberi, családi kapcsolataink átláthatósága és tisztasága. Ez azt jelenti, hogy az élettársi kapcsolat helyett házasságkötésre bátorítom a feleket, és maradiságom miatt azt is elvárom, hogy az érintettek ellenkező neműek legyenek. Viszont találkozom a személyes élettörténetekkel, néha tragédiákkal, amikor nagyon nehéz következetesnek lenni. Mert egyébként megértően bólintanék ennek az asszonynak a bánatára és mondhatnám, hogy "nyugodtan éljetek csak együtt, hiszen nem lenne jó utcára tenni ezt a beteg embert". Ugyanígy megérthetném azokat is, akik azért nem házasodnak össze, mert akkor elesnek az özvegyi nyugdíjuktól, de olyan személyt is ismerek, aki elvált ugyan a férjétől mégis együtt élnek, mert a közös házat nem tudták eladni. Mennyivel könnyebb lenne a dolgom, ha mindenki ragaszkodott volna az isteni alapelvhez: "Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza." (Mt 19,5-6) Ehelyett jönnek a kacifántos történetek, én pedig azon ügyeskedem, hogy senkit ne sértsek meg felettébb.
Mihez szabjuk magunkat?
Valamit azonban mindenkinek meg kell értenie. Amikor nemet mondok, amikor nem gratulálok egy leszbikus párnak, a negyedszer is elvált és ötödjére nősülő férfinak, meg a házasodni nem, csak együtt élni akaró embereknek, akkor nem a gyűlölet hajt. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy én mennyire tudok megértő és elfogadó lenni, hanem arról, hogy mennyire akarunk az isteni értékrendhez igazodni. Márpedig aki nem szabja emberi kapcsolatainak rendszerét Isten Igéjéhez, az mást sem fog ehhez igazítani.
Azért hagytalak... Inotán
Pál apostol elég nyíltan fogalmazott Titusznak, amikor a krétaiakról írt: hazugok, gonosz vadak, rest hasak. Sértő kifejezések, de az apostol nem sérteni akart, hanem gyógyítani. Azt is írhatta volna Titusznak, hogy gyere el Krétáról, mert ezek hazugok, gonoszok és restek. Ő viszont ezt írta: "Avégett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe." (Tit 1,5) Mi is, én is ezért vagyunk ezen a világon. Avégett, hogy segítsünk helyreállítani azt, ami romokban hever. Ezért nem zárkózom el a leszbikusoktól, az együtt élőktől és a házasodni nem akaróktól, de elmondom nekik, hogy rendezetlenségeik csak fájdalmakat, keserűségeket vonnak maguk után. Isten jó dolgokat akar adni. Ezért szeretné, ha életünk dolgait Igéjéhez igazítanánk. Azzal a meggyőződéssel élem életem, hogy Isten azért hagyott Inotán, hogy a hátramaradt, rendezetlen, keszekusza dolgokat hozzam, hozzuk rendbe. Munka van, remélem, hogy eredmény is lesz.